2013. január 17., csütörtök

Kert és kutya, az ember két legjobb barátja

Ha még nem is mondhatom, hogy az életem nagyobb részében, de szerencsére eléggé régóta igaz, hogy egy vagy néha több kutya is a családunk tagja. Időrendben haladva: még a szülői házban (anyukám szívós 17 éves ellenállását felőrölve), az én életem 18. évében érkezett Alizka, az aranyszínű cocker spániel, egy remek kis kutya, aki egyesítette magában minden kutyára vágyó gyerek örömét: a nagy kedves barna szemeket, a puha aranyszínű szőrt, az őszinte ragaszkodó farkcsóválást, a kedves természetet (látszólag!) és annyira túlzó odaadást a gazdi iránt, hogy bárkit, aki szerinte túl közel merészkedett az ő gazdájához, azonnal egy figyelmeztető harapással jutalmazott. Aliz kutyával néhány éves lakótelepi lakozás után települtünk át a 80-as évek végén frissen épült családi házunkba, amelynek az első időben kerítése nem, de annál több szomszédja lett. Alizka birtokba is vette a kertet, rögtön az első hajnalban, amikor anyukám kiengedte, azaz kerítés nem lévén a szomszédunk konyhakertjét, és abban is a szépen felfuttatott gyönyörű zöld babsátrat. Na most azt is tudni kell, hogy Alizka eléggé öntörvényű kutyus volt, és rendszerint meg kellett várni amíg magától elunja azt a dolgot, amit kitalált, de lebeszélni róla sem szép szóval, sem pedig fenyegetőzéssel nem lehetett.
Szóval a kutya hajnali hatkor bent a szomszéd zöldbabjában, anyukám fürdőköpenyben és papucsban kint a kertben, amikor is riadtan érzékelte, hogy lehet, hogy a mi valljuk be nem túlságosan magas fokon szocializálódott kutyánk pillanatnyilag a szomszédra ugyan nem, de az utca végi járdán közben már munkába induló mit sem sejtő emberre igenis veszélyt jelenthet. Ugyanis nem tudni, hogy Alizka mikor dönt úgy a zöldbab sátorból szemmel tartva a közlekedőket: ezek aztán márpedig bemerészkedtek az ő területére, tehát rendet kell tenni közöttük. Anyukám a lehető legjobb döntést hozta, amit a helyzet megengedett, azonmód ahogyan volt papucsban és fürdőköpenyben kiszaladt az utca végére, leállította a reggeli gyalogosforgalmat és elmagyarázta az embereknek, hogy a saját érdekükben jobban teszik, hogyha egy másik útvonalat választanak a munkába menésre. Fél 9-kor  aztán a vadonatúj szomszédunk következett, aki némi meghökkenéssel vette tudomásul, hogy márpedig ő (persze szintén a saját érdekében) addig nem fog lemenni a kiskertjébe babot kapálni, amíg Alizka úgy nem dönt, hogy befejezi a könnyű reggeli sziesztáját a konyhakertjében. Könnyen belátható, hogy ettől kezdve a jó szomszédi viszony és a városi forgalom zavartalan biztosításának egy rohamos kerítés építés elengedhetetlen feltétele volt.
Alizkához a spánielhez később egy angol bulldog csatlakozott, aki öcsém javaslatára a Jeff Stanton nevet kapta (a 90-es évek elejének amerikai motocross bajnoka). Stenikének több csodálatos tulajdonsága is volt, zord és nem túl sportos külleme egy önfeláldozóan kedves, Alizkára istenként felnéző belsőt takart, aki a légynek sem ártott. Ámde a külleme miatt mindenki inkább őt próbálta meg nagyobb ívben kikerülni, végzetesen közel kerülve így a szendének látszó cocker spánielhez, aminek a legrosszabb esetben akár lábszár harapás lett a vége. Meg kell hagyni, hogy kert szempontból Stenike férfi révén ártalmasabb volt, és néhány bokor elsárgulása jelezte az ő áldásos jelölő tevékenykedését.
Néhány évvel később aztán összebarátkoztam a leedő férjem belga juhász kutyájával. Az ő kapcsolata a kerttel egy érdekes tanulsággal szolgált nekem: sajnos nem kézenfekvő dolog, hogy a kutyus automatikusan fogja sétáltatni magát a kertben, megspórolva ezzel a gazdinak a korai felkelést és a kávéelvonási tünetek miatt jelentkező félkómás-pórázos huzavonát reggeli kutya sétáltatás címén. Johny kutya igazi lakásban felnevelkedett, lakótelepi kutyus volt, ámde egy nyáron jött a csodás ötlet, hogy kutyás nyaralást szervezzünk, családi házzal és bekerített udvarral. Boldogan vártuk az első reggelt és azt, hogy nekünk a feladatunk csupán a bejárati ajtó kinyitása legyen és azután az ágyból félálomba visszaszenderülve várjuk, hogy kutyánk az udvaron megsétáltatva magát elégedetten térjen vissza. Pillanatok alatt kiderült, hogy a városi kutya agyában sajnos a "lakás" a külső bezárt kapuig tart és Johny-ka a tágas udvar dacára messze csengő ugatással jelezte, hogy szerinte a reggeli séta a kapun kívül kezdődik csak el.

A gyerekek érkezése után egy darabig kutyátlanul éltünk, de az újabb immáron saját családi házba költözéssel elérkezett a nagy pillanat.....Azaz csak elérkezett volna, de rá kellett ébrednem, hogy nem mindegyik gyerek születik genetikailag úgy kódolva, hogy mindenáron kutyára vágyjon. Sebaj, néhány ártatlanul elejtett ilyesfajta kérdéssel hogy, "Nem hiányzik nekünk szerintetek helyes kis kutyus?" vagy "Nem is tudjátok, hogy milyen remek dolog együttélni egy kutyussal, ki kellene próbálnunk! Lehet vele játszani, szeretgetni..." próbáltam meg rávezetni őket, de a gyerekek csak nem kezdtek el kutyát akarni. Ráadásul a férjem is csatlakozott ehhez az ellenálláshoz, olyan érvekkel mint, "végre szabadon tudunk mozogni, egy kutya nagyon nagy lekötöttséggel jár", vagy, hogy "Gondolj a szép kertedre, tönkre fogja tenni".

Nos igen a kert tönkre tevése, nem mondom, hogy nem ejtett gondolkodóba, de semmiképpen nem rettentett el a kutyatartástól. Néhány dolgot már megtanultam: 
a) kutyabiztos kerítés a szomszédok védelmében, 
b) bokorbarát lánykutya 
c)...na igen, lehet, hogy ez az eleve elrendelés volt maga: izgága mindent felásó kotorékeb, kerítést szétszedó és mindenhonnan megszökő kopó és vadászkutya helyett egy kedves, nyugodt, családszerető, a gazdáját mindenben követő juhászkutya azaz egy bearded collie kell nekünk!!!
Ekkor költözött be az életünkbe Pannika. Egy péntek este utoljára futottunk neki és beszéltük végig a családi tanácson, hogy miért is nem való a mi életünkbe jelenleg egy kutya, aztán mélyen egyetértve, hogy ez így van lefeküdtünk, majd másnap reggel csak úgy véletlenszerűen megkérdeztem a férjemtől, hogy nincs-e kedve elugrani Szlovákiába? 
·         "Szlovákiába, miért?"
·         "Van ott egy helyes kutyus, akit meg lehetne nézni, na nem azért, hogy elhozzuk, csak úgy, hogy egyáltalán milyen?"
A férjem ekkorra már csak ennyit kérdezett: "Milyen pénzt is van Szlovákiában? Csak úgy simán áthozzuk a kutyát a határon?"
Pannika beilleszkedése a kertünkbe majdnem, hogy zökkenő mentesen ment. Attól, hogy építtettünk neki egy kennelt, enyhén szólva is megsértődött és ennek úgy adott kifejezést, hogy miután becsaltunk őt a vadálló, magasított kerítés mögé és elmagyaráztuk neki, hogy meddig kell itt lennie és miért, majd becsuktuk az ajtót, az udvar feléig jutottunk, amikor elégedetten csatlakozott hozzánk, hogy persze, jó ez a kennel, de hát mit lehet tenni, ha egy kiskutya simán átugorja az 1m75-öt.
A másik kritikus pont a kerti tó volt. Mi lesz, ha belemegy, hajkurássza a halakat és tönkreteszi a tavat?
Pannika szintén még az első délután rendezte ezt a kérdést is. A 4 hónaposok önbizalmával át akart kelni a tavon, méghozzá úgy, hogy azt gondolta, hogy a tavirózsák levelére lépked majd, amik szerinte azért sorakoznak szétterülve a vízen. Talán a harmadik levélig jutott, majd a vízből kikecmeregve kiderült, hogy Pannuska egyáltalán nem szereti a vizet. A tó csak addig érdekli, amíg időnként iszik belőle és ha netán Ernő a teknősünk (lásd. korábban Ernő a nő) túlságosan is bizalmas viszonyba szeretne kerülni vele, akkor ingerülten visszaugatja a tóba.
Szóval a kert és a kutya dolog szépen működik azóta is, persze néhány dolgot be kell tartani, mégpedig, hogy a kutyus miután egész nap vár ránk igenis megérdemli, hogy mozogjon, sétáljon egyet a kerten kívül is. Időnként össze kell szedni Pannika csontjait, kakiját, ha nem akarunk lépten-nyomon belelépni. Cserébe Pannika nem ás lyukakat a fű közepébe, és nem tesz tönkre növényeket. Viszont én pedig kiegyeztem azzal, hogy ha ő virslit kunyerál a családunk valamelyik tagjától, arra úgy tekint mint a jövő zálogára és arra, hogy a szűkös napokon is jut majd neki betevő falat, ezért aztán nagy műgonddal elássa a paradicsomok közé vagy a szépen kisimított  eper ágyásba. Így történik meg néha, hogy a következő gazoláskor váratlanul hangyák rágta, zöldes színű virsli darabok bukkannak fel a legváratlanabb módon a kertből.

2013. január 3., csütörtök

Az akut kerthiány tünetei

Az akut kerthiány nevű betegség menetrend szerint ilyentájt kezdi nálam felütni a fejét. A tünetei pedig a következők:
1.   






1. Feltűnő odafigyeléssel kezdem gondozni a szobanövényeimet, amelyeket tavasztól aztán fokozatosan újra utolér az egészséges elhanyagoltság állapota. Több éves tapasztalatom, hogy a szobanövényekre a legnagyobb ártalom a túl gondos tulajdonos, aki folyamatos öntözéssel, műtrágyázással és átültetési akciókkal frusztrálja őket, amit ők aztán hirtelen elsárgulással, kirohadással vagy éppen a földjükbe telepedett kis fehér bogárkák mozgósításával  jutalmaznak.
2.    Előkerülnek a polcokról azok a kerti könyveim, amiket kifejezetten ezekre az alkalmakra tartogatok, mert valahogy úgy hatnak rám mint az elvonókúrán a megvonási tünetek: annyira felerősítik a bajt, hogy szinte már jól esik szenvedni tőle.Vannak visszatérő kedvenceim: angol klasszikusoktól (Christopher Brickell: Dísznövény enciklopédia, Tony Lord és Andrew Lawson: Harmonikus kertek enciklopédiája, Christopher Lloyd: Virágos kert, Terence Conran és Dan Pearson: A modern kertművészet) egészen az olyan igencsak hasznos művekig mint A biokertészet enciklopédiája Christine és Michael Lavelle-től vagy a Biokert Marie-Luise Kreuter-től vagy egy magyar remekmű: Zöldség- és fűszer-különlegességek termesztése, ami Horváth György műve és persze az internet.
3.    Az idén egy újabb elfoglaltságot találtam a tünetek fokozására: kéthetente átválogatom  az ősz folyamán különböző országokból beszerzett zöldség-és virágmag gyűjteményemet, ültetési idő, macerás ámde megéri, anyukámnak is volt legyen akkor nekem is, na jó ezt csak ha nagyon elszánt leszek, és más egyéb szempontok szerint. 

Már előre tudom, hogy tavasszal viszont nagyon nehéz lesz lépést tartani a természettel és a legalkalmasabb pillanatban kiültetni mindent, így készítettem egy táblázatot, ami talán segíthet mindenkinek, arról, hogy mit mikor kell elültetni. Ráadásul az elkészítése, még ha csak egyelőre gondolatban is, de idevarázsolja a tavaszt.
Mit?
Mikor?
Hogyan?
Mennyire macerás?
Csicsóka
Légy résen: évelő, kiirthatatlan, titokban vándorol és a kert legváratlanabb pontjain bukkan fel.

Ősszel (védeni kell) vagy tavasszal,

Én az idén kipróbáltam az őszi ültetést, várom a fejleményeket.
Fészekben, 50-60 cm-re


Igénytelen, de érdemes a talajt előre megtrágyázni, később pedig időnként ritkítani, mert a gumók, ha nem lesz elég helyük, egyre kisebbek lesznek.

Lestyán
 v. magginövény, a levele bármilyen levessel tényleg csodát tesz.

Melegebb helyet szeret, gyökere áttelel, csak ritkán fagy ki, a palántákat szeptember végén, októberben kell kiültetni. Védeni kell a fagytól.
Szerintem a legbiztosabb módszer a palántázás.


Szereti a vizet, de a talajválasztásnál fontosabb a hő- és a fényigény.


Rebarbara
Szeretem nagyon, mert szép növény, olyan mintha óriás lapulevelek lennének a kertben, csak meg lehet enni őket (szárukat!!). Ráadásul már többféle díszváltozata is létezik.
Ősszel tőosztással lehet szaporítani, ha van ismerősünk, akinek már van ilyen növénye.

Ismét csak a palántázást tudom mondani mint biztos módszert, ha a semmiről kezdünk. Egyre többfelé lehet venni tavasszal.
A helyét érdemes ősszel előkészíteni, napsütötte vagy félárnyékos helyeken nevelhető. Sok vízre van szüksége, hogy szép legyen.

Édeskömény
 Az egyik kedvencem:)
Szemfüles magyar kofák  nyári kaporként  árulják a piacon és meggyőznek róla, hogy nem baj, ha nincs is kapor illata, ráadásul nem is a levelét kell megenni:((
Kora tavasszal, amikor a talajra rá lehet menni (F.vulgare), júniusban olasz édeskömény (F. vulgare var. azoricum) mert melegben csírázik.
A kertbarát magazinban viszont azt olvastam, hogy novemberben, így ezt is kipróbáltam.
Sorban, 2-3 cm mélyre, sorokat egymástól 40-50 cm-re.
Érdemes szerintem valahova a kert szélébe, mert ha nem esszük mind meg, akkor magasra nő és szépen keretezi a kertet.
Nem szabad frissen trágyázni, előre (még ősszel) el kell készíteni számára a talajt!! Később ritkítani kell, 10-15 cm tőtávra.



Feketegyökér
Téli spárgának is nevezik, mert fagymentes időben egész télen szedhető. Nálunk csak néhány menő étteremben fordul elő egyelőre az étlapon.
Tavasszal, korán kell vetni.

4-5 cm mélyre, sorokat 20-25 cm-re egymástól, később ritkítani kell.
Fontos számára a mélyen lazított talaj, mert különben nem lesz szép egyenes a gyökér. Sok nedvességre van szüksége.
Pasztinák
Régóta üldözöm a piacon, még sosem vetettem, de már nagyon szeretnék egyszer!!!!
Februártól áprilisig lehet vetni.
Sorba: 0,5-1,5 cm mélyre, a sorokat 30-40 cm-re egymástól. Később, ha túl sűrű, ritkítani kell.
Áttelel, de a meleget is jól tűri.

Retek (tavaszi, hónapos)
Nagyon sok fajtája létezik. Pl. a piros kerek, ami az én kedvencem, korai vetést igényel,  mert a nagy melegben és szárazságban már semmi sem lesz belőle!
Április elején.


10-25 cm-kénti tőtávolságra.


A földi bolhákat amik a semmiből pont akkor kerülnek elő, amikor elkezdhetnénk leszedni, a talajnedvesség és a köztes  saláta ágyak tarthatják távol.
Levélmangold
Ha a színes levélnyelű változatot vetjük, gyönyörűen mutat a kertben. Én nem igazán szerettem gyerekkoromban, és eddig is csak dísznek ültettem, de sosem lehet tudni:)
Április előtt nem érdemes vetni.

3-4 leveles korban 30-40 cm-re kell ritkítani.

Nem túl fagyos teleken áttelel (de ez nem nálunk van sajnos:(( legalábbis nekem még nem sikerült az átteleltetése.
Cékla
Szintén nagyon szuper növény, mivel már a levelét is lehet szedni salátának, nem beszélve a kis piros gömbökről később.
Április második felében, de lehet később is próbálkozni vele. Ha nagy a meleg nem nagyon jön be a második menet:(
12-15 cm tőtávolságra, vagy ritkítani bébicékla korában:)
A bolhaügyek sajnos itt is gondokat okozhatnak mint a reteknél:((
Spenót
Több fajtája is van, pl. létezik az egész nyáron szedhető új-zélandi változat is (amit én nem szeretek és a tyúkok sem:((, de a normál hagyományost azt igen!!
Ráadásul beszereztem egy eper-spenót névre hallgató változatot is, durva hogy ilyen is van már, nem?
Egészen korán lehet már vetni, amikor csak tudjuk, február végén, március elején.


10 cm-es tőtáv, 30 cm-es sortáv.



Salátának, köretnek, gnocchiba, csak a fantáziánk szabhat határt.


Sárgarépa
Az idén szereztem egy teljesen gömb alakú és egy kívül lila, belül bíbor színű változatot is.


Március elején lehet már vetni.



10 cm-es tőtáv, 30 cm-es sortáv.




Minél ügyesebben vetjük és betartjuk a tőtávolságokat, később annál kevesebb munkánk lesz vele.
Ráérőknek egy tipp: étkezési keményítővel felragaszthatjuk a magokat egyenként a megfelelő távolságra hosszú, a földben feloldódó papírcsíkokra, így később nem kell egyelnünk.
Saláták
Minden színben, fajtában és formában. 
Március elején lehet már vetni.

Cserépbe, sorba.

A csigák és minden más probléma ellen én az idén is cserépbe fogom vetni őket. Amíg nincsen nagy meleg folyamatosan újra vethetők és szedhetők.
Kelfélék
Nagy rajongója vagyok az olyan dekoratív kelféléknek, amiknek már semmi köze a napközis kelkáposzta főzelék alapanyaghoz. ennél már sokkal izgalmasabbak is léteznek mint pl. a pálmakel.
Másodnövényként is lehet vetni a retek, borsó és a salátafélék után.
70-80 cm-es tőtáv.

Egész ősszel sőt a fagyok beálltával is szedhető.

Tökök
minden mennyiségben. Egyrészt mert szépek, másrészt mert finomak. Rengeteg félét szereztem, meglátjuk mi lesz belőlük:)
Április végétől folyamatosan júniusig lehet vetni a helytől függően.
Helyre vetve bokorba szokás 2-3 magot.
Viszonylag nagy tőtávra.
A talaj előkészítést érdemes már ősszel elvégezni, viszonylag hosszú tenyészidejűek!
Lóbab Vicia faba
Magyar oldalakon egyelőre takarmánynövényként említik, de én hiszek benne, hogy nem csak az, ráadásul dekoratív növény.
Március közepén.

Sorba, 30 cm-enként.

Vízigényes.

Bab
Persze nem a legegyszerűbbekkel szeretnék kísérletezni:)
Áprilistól júniusig, bár áprilisban eléggé kockázatos.

40×30 cm távolságra, 4-5 cm mélyre, úgy, hogy 5-6 magot egy fészekbe.
Bokor és futó változat is létezik, a futóról gondoskodni kell, hogy futhasson:)

Pitypang levelű cikória
Erre is már régóta vágytam, mert nagyon izgi növény!!! Vicces, hogy ráadásul a katáng rokona.
Áprilisban.
10 cm-enként.
Elvileg évelő bár nálunk az áttelelés esélyei sajnos erősen korlátozottak.
Sarkantyúka
Látszólag virág, de valójában mindene ehető, ami a föld felett van.
Áprilisban.

10-15 cm-enként.

Virága és levele is ehető. Sajnos nekem az utóbbi kísérleteim mind kudarcba fulladtak vele titokzatos, hordákban támadó kis fekete bogarak miatt, amik mindenét lerágták. De az idén újra felveszem velük a harcot.
Földi mogyoró
Nem biztos, hogy ezen az éghajlaton kell próbálkozni vele, de hátha:)
Csak 20-25 C-nál csíráznak a magok (ápr. vége, május eleje), tűző napot szereti.
Helyre vetve bokorba, vagy palántázva.
Virágzás után (közben) fel kell kupacolni a töveket, mert a föld alatt fejlődnek a mogyorók (földi:)), 2-3 alkalommal meg kell ismételni. Szeptember végén kell szedni, ha elsárgult  a növény. A termést szárítani kell.