Ha valaki azt gondolja, hogy a téli pufi dzseki és a kertészkedés nem passzolnak egymáshoz, nos bizton állítom, hogy téved. A február végi enyhület kimondottan alkalmas arra, hogy először ebben a bizonyosban, nyakig felöltözve, majd esetleg később óvatosan kibújva belőle, hozzákezdjünk a kertészkedéshez.
Én egy könnyű kis komposzt átrakással nyitottam az idényt, mondhatni, mára már hagyományosan. Ami abból áll, hogy leszedtem a komposztáló mozgatható oldalát és nem sokkal a régi mellé, egy, az idei komposztálásra előkészített területre elkezdtem átrakodni a komposzthalom tetején egyelőre még szinte épségben fellelhető zöld hulladékot. Minél lejjebb értem, annál biztosabb voltam benne, hogy ennek a könnyű bemelegítésnek indult villázásnak több eredménye is lesz:
- Mindjárt le fogom venni az amúgy sem túlságosan tájba illő, élénk narancssárga pufi dzsekimet,
- holnapra várhatóan sajgó izomlázam lesz, minden izmomban, ami a villázásban részt vesz (és abban is, ami csak az említettek közelében helyezkedik el)
de,
- remek, morzsolódó, sötét színű komposztot találok a halom alján, ami minden fáradtságot megér.
Íme, itt látható az eredmény:
Ha ez még nem is a legszebb látvány:((
Na de ez!!!! Hát nem fantasztikus?!
A következő dolog, amit éppen a mostani hétvégén tettem, hogy a már említett komposzttal és ősszel istállótrágyával vastagon megszórt ágyások tetejét könnyedén átforgattam (nem ásóval!, nehogy feleslegesen megbolygassam a szépen, réteges rendben kialakult talajéletet!) és elvetettem a magokat, amelyekből azok a finom, kora tavaszi zöldségek bújnak elő, mint a saláta (madárbegy és egy vörös keverék) a spenót, a retek és korai borsó. Tényleg nem kell félni a korai vetéstől, mert ezek a növények a kisebb hideget remekül bírják és ha nem jön tartós fagy a frissen kikelt, zsenge növényekre, akkor korán termőre fordulnak és hamarosan örülhetünk a friss leveleknek majd később a finom borsónak. Utána pedig bátran palántázhatunk majd a helyükre.
A harmadik évre tényleg elértem, amiről eddig csak áhítattal olvastam a biokönyvekben. A kertem földje szerves anyagban rendkívül gazdag, nincsen szükség erőteljes ásásra és egyéb agresszív módszerekre talaj fellazításához, szinte azonnal lehet vetni bele, éppen csak hogy az itt-ott kinőtt tyúkhúrokat kell kihúzkodnom (a tyúklányok legnagyobb örömére). Íme a bizonyíték arra, hogy a tavaszi kertészkedésnek nem feltétlenül kell forgatással, talajfertőtlenítéssel és műtrágyázással kezdődnie:
Nem tudom, hogy másoknak is feltűnt-e, hogy az angol kertes filmekben milyen magától értetődő természetességgel kertészkednek a szakadó esőben is a lelkes kertészek: az üvegházaikban. Nos, tavaly óta én is rendelkezem eggyel.Viszont rájöttem arra, hogy a természetet és a palánták növekedését nem érdemes siettetni. Május közepénél előbb kockázattal jár, bárminemű palántát a szabad földbe kiültetni. Igen, részben ama bizonyos, nem túl kertbarát szentek miatt. Ha májustól visszaszámolunk, akkor pedig március második harmada előtt nem érdemes elvetni a palántának valót az üvegházban, mert ha a növényke túl korán kikel, pillanatok alatt felnyurgul és csak a gond lesz vele a kiültetésnél. Így akkor is ha rossz az idő, elkezdtem az üvegház és az ültető ládák előkészítését, jut ide is komposzt bőven. Aztán hajrá, persze, hogy alig bírom kivárni már a március végét a vetésig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése