A férjem szerint az egész családom földmániákus, az apámtól a testvéremig,
így aztán nem is kell rajta csodálkozni, hogy én is. Vagy genetikailag
vagy ragályszerűen…. Az eredmény az ő szempontjából lesújtó, és nem is érti,
csak rezignáltan tudomásul veszi. Miért van az, hogy a városi életben
szocializált felesége először is mániákusan teleülteti a városszéli családi ház
kertjét zöldségekkel, gyümölcsökkel, mindennemű hasznos növényekkel és közben
folyamatosan arról beszél, hogy valójában a 10 hektár, na az a valami! És
igazán boldog csak az lehet, aki legalább ekkora területen gazdálkodik.
Nos ebből kerekedett ki ez a bizonyos 0,4 hektár, ami a mezőgazdaságban
használatos mértékegység szerint nem is olyan nagy, de városi m2-ben azért már
valami!! Kereken 4000!!!
Szembesül is az ember lánya a kezdeti, mindent elsöprő lelkesedés után a
problémával: kézzel túl nagy, géppel túl kicsi. Viszont a felelősség adott:
először is be kell bizonyítani a családnak, hogy ugyan már naná, hogy
boldogulok ezzel is.
De ami ennél talán komolyabb dolog, a föld felelősség, művelni kell és nem
parlagfüvet termelni.
Teljesen őszintén voltak álmatlan éjszakáim a hogyan továbbal kapcsolatban
és valószínűleg még lesznek is, de az alapvető döntéseket meghoztam:
1. Nem adom ki barterben
a TSZ-ben dolgozó, helyi traktorosoknak. Ez lenne a könnyebbik út, kevésbé
rögös, de nem ezért akartam a földet. Nem akarom, hogy továbbra is a
beleszólásom nélkül talajfertőtlenítsék, műtrágyázzák és vegyszerekkel
műveljék.
2. Ha viszont én művelem,
akkor tisztában kell(ene) lennem azzal, hogy mit bírok egyedül, úgy kell hát
megterveznem és kialakítanom a terület szerkezetét és funkcióit, hogy egyedül
is győzzem a fenntartását.
3. Meg tudom csinálni!!!
Mert ez jó dolog!! Sőt fantasztikus! Nem bántam meg (még eddig;)
Így aztán nekiláttam:
A földem tulajdonképpen két, szelíden egymás hátának támaszkodó dombból
áll, középen egy kis patakkal, rajta egy kőhíddal. Szóval gyönyörű, sőt
festői...
Első lépésként mindkét területet betrágyáztattam: 300 mázsa szarvasmarha
trágya, igazi nagybefektetés a jövőbe, no meg egy
átmeneti illatfelhőbe! Majd beszántattam. Reményeim szerint ez az utolsó alkalom,
hogy nagy traktor dolgozik a földemen.
A távolabbi dombra egy gyümölcsös - kaszálót találtam ki. Kaszálót azért,
mert a majd nyár közepéig nyíló vadvirágokkal gyönyörű látvány, imádják a
rovarok, és munka szempontjából egy darab júniusi kaszálást, szénagyűjtést majd
időjárástól és szárazságtól függően még néhány továbbit jelent. Kaszálni ugyan
még nem tudok, de legalább lesz hol gyakorolni!!!!!
Ebbe a kaszálóba ültetek gyümölcsfákat, bokrokat szanaszét véletlenszerűen,
mindenfélét, amit csak szeretnék. Figyelek arra, hogy lehetőleg régi fajtákat
és nem a legérzékenyebb hibrideket telepítsem. Lehet, hogy nem nekem lesz a
legnagyobb almám és körtém a faluban, de reményeim szerint a fáim kevésbé
lesznek fogékonyak a betegségekre. A virágzó bokrok segítenek odacsalogatni a
megporzáshoz a rovarokat, védelmet és fészkelő helyet adnak a madaraknak.
Így most őszre ami még előttem van: a kaszálóvető buli (egy vidám kis őszi
szüneti buli reményében összetrombitáltam az összes barátomat) és a gyümölcsfa
ültetés+a gyenge törzseik védelmére nádszövetes betekerés a szarvasok ellen. A
szántást követően a fogasolás és a hengerelés traktorral megtörtént, mert a
kaszálót mivel jellemzően fűfélékből áll, tömörített, jól előkészített talajba
kell vetni. Minden adott tehát a bulizáshoz:))))
A második, keményebb dió a konyhakert a másik dombomon. Itt csak a trágya
beszántást rendeltem, hogy hajrá neki,aztán következem én!
Ami a legfontosabb, hogy jól kitaláljam a kert szerkezetét. Az én
meggyőződésem, hogy a legegyszerűbb a legjobb választás. Szimmetrikus
négyzetekre osztom fel a területet úgy, hogy a nagyobb egységek között elég
széles utat hagyok a talicskának és a fűnyírónak. Ezzel mindjárt egy komoly
küzdelmet megspórolok a folyamatos gazolás hadszínterén. Mindegyik kereszteződésbe
ültetek egy-egy gyümölcsfát, a nyári hőségben jól jön egy kis árnyék a környező
ágyások fölé. És nem mellesleg a szorgos kis madaraknak is fontos kilátó
és menedék lesz rovargyűjtés közben.
A teljes kerthez a keretet bogyós, vegyes bokrok adják: galagonya, kökény,
bodza, mogyoró, csipkebogyó. Csupa „igénytelen” de hasznos bokor: vagy mert
gyógynövény, vagy pálinka- és lekvár alapanyag, de a bodza friss hajtásai
például odacsalogatják magukhoz a levéltetveket, így kevesebb jut belőlük más
zöldségekre. Teremnek, védenek a széltől, csalogatnak és rejtekhelyet nyújtanak
apróbb és nagyobb élőlényeknek: sünöknek, madaraknak, mókusoknak, pockoknak,
bogaraknak.
Előtte egy sor csicsóka lesz és megpróbálkozom a négyzetek szélén néhány
sor spárgával is. Végre van helyem hozzá!!! Szeretnék néhány emelt ágyást is,
az oldalát ezúttal kisméretű szalmabálából készítem. Ez egy igazi kísérlet
lesz, beszámolok majd az eredményekről. Biztos vagyok benne, hogy a
nagyobb egységek köré évelő fűszernövényekből élő kereteket alakítok majd ki,
szépek, hasznosak és illóolajukkal eltérítik a nem kívánatos betolakodókat a
zöldségek feje felől.
Egy kedves barátom segítségével már elkészítettük két nagy kimustrált
ajtólapból és néhány félfából a nagyméretű komposztálómat (talicskával is
kényelmesen ki- és be lehet sétálgatni benne!) szóval hosszú távon egy igazi
főnyeremény lesz.
Nem fogok kapkodni, de….ha kitartana a jó idő, akkor még el kellene ültetni
a bokrokat a kert szélére, a csicsókát és elvetni a spárga magot. Elkészíteni
egy-két emelt ágyást, duggatni a fokhagymát és a vöröset. Elvetni a télálló
spenótot, a sóskát…..igazán csekélység! de amit ősszel megtehetsz, annál
kevesebb(?) lesz tavasszal;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése