Kerti hulladék? Nekem nincs is ilyen:)

A tavasz a családi házas övezetben ízlés szerint az égetés vagy az utcára kihelyezett kerti hulladékos zacskók időszaka, amelyek békésen várnak a begyűjtésükre. Feszülő hasukon csinos kis matricával, amely a tartalmukra utal: ZÖLD HULLADÉK.  Várnak és várnak. Ha gyanúsan sokáig pihennek az utcában, akkor szinte biztos, hogy a matrica színe nem az igazi. A titok, hogy ez évente változik, persze érthető okokból, de ha netalán  valaki nem használta fel az összeset, azt a következő évben ezt már nem teheti (?).

Lehet, hogy nálam ez már beteges dolog, de ahogyan reggelente sorakozni látom az utcánkban ezeket a zsákokat, egy részüket legszívesebben begyűjteném, mert érzem, hogy hasznát vehetném minden egyesnek, a kert tulajdonosok pedig nem is sejtik, milyen értékes dologtól szabadulnak meg.

Először is a zöld hulladék remek komposzt alapanyag, ráadásul ingyen megterem és még csak foglalkozni sem túl sokat kell vele!

Nézzünk csak magunkba, hányan vesznek a tavaszi ültetési lázban komposzttal dúsított palánta földet, növényi komposztot vagy netán előre műtrágyázott virágföldet??? Ha az éves zöld hulladék termésünket a kert végében komposztálnánk, csodás természetes talajlazítóra és tápanyag pótlásra tehetnénk szert növényeink számára, véglegesen kiiktatva életünkből a talajjavító vegyszereket.

A másik nagy kérdés a levágott fű, aminek szezonja ugye márciustól gyakorlatilag kitart az őszig. Az automata öntöző rendszerek korában pedig pláne! A legfelháborítóbb dolog, amit egyesek a levágott fűkupacokkal művelnek, hogy (mondván ez természetes anyag) kiborítják az elhagyottan álló telkek szélére, bokrok vagy erdős részek tövébe vagy ami még rosszabb az árkokba és a csatornákba hányják be.

Pedig a levágott fű is nagy kincs! A kerti talajon vastagon szétterítve segít megőrizni a talaj nedvességét, árnyékolja, védi a talajt a nyári hőségben a kiszáradástól. Mivel a friss fű gyorsan összeszárad, folyamatosan pótolhatjuk az újabb és újabb levágott szállítmányokkal, a felesleg meg persze mehet a komposztba:)

Már a második évben hagyom meg a füves terület egy részét rétnek, egyrészt mert gyönyörű (a gyerekkorom virágszedéseire emlékeztet), másrészt mert sokkal gazdagabb és izgalmasabb a sokféle virágzó réti növény és fűféle, mint a rövidre nyírt gyep. Szeretik a lepkék és a méhek, én pedig napról napra újabb és újabb betelepülő, az élettérért a virágával hálás növényt figyelhetek meg. Ezek a növények (zsályák, margaréták, csillagfürtök) nem szeretnék a folyamatos nyírást, és így nem is élnének meg a klasszikus családi házas "gyep"-en. A rétem június közepére lesz kaszálás érett, ekkorra a legtöbb virág elnyílik, elszórja magjait a következő évre. Vágás után a levágott fű pedig dehogyis megy a szemétbe! Sajnos kecskéim (még:) nincsenek, amik megehetnék, de mondanom sem kell kiváló komposzt alapanyag lesz belőle.

Elismerem, hogy talán a legproblémásabb kerti melléktermék a levágott faágak kupaca. Erősebb idegzetűek a kert egy félreeső, bokrosabb részében kiváló madármenedéket és kisállat élőhelyet készíthetnek csupán azzal, hogy feltornyozzák és hagyják békén, hogy belakják a kerti madarak, sünök és más kisemlősök az alját. Ha valaki amolyan "rendezett" kert mániás, a levágott ágak neki is aranyat érhetnek! A faágakból ugyanis csodás apríték készíthető, ami jó lehet a kerti utak takarására (gaz és sár problémák kiküszöbölhetők), de akár komposztálásra is. Az egyetlen problémát a megfelelő aprító eszköz beszerzése jelenti. Sajnos nekem nincsen jó tapasztalatom a barkács boltban kapható háztartási változatokkal. Nagyon macerás használni őket: lehetőleg egyenes, félig nyers és félig száraz, 2 -5 cm átmérőjű ágakkal hajlandók csak érdemben foglalkozni. Nem igazán érdekli őket, hogy a kertben ezekből van a legkevesebb:(((

Ami megoldást jelenthet, ha a lakóhelyen lévő közösség (pl. kertbarát egyesület) pályázik egy nagyobb (ipari) teljesítményűre és kijelöl egy helyet, ahova mindenki elhordhatja és felapríthatja a levágott ágait, kivágott fatörzseit. Azt gondolom nagyon megérné a remek apríték és a jó érzés, hogy ami a kertben nő az egyáltalán nem hulladék!!!!

A kedvenc paradicsom fajtám: Patvarci óriás rongyos

Sokféle paradicsomot szeretek: a kicsi paradicsomot, a kerek paradicsomot, a fürtös paradicsomot és a koktélt, a piros paradicsomot, a sárga paradicsomot, a fekete paradicsomot, a tigris paradicsomot, a hosszúkást és a gömbölyűt, sőt még a vad paradicsomot is (bár ez nem nagyobb mint egy cseresznye szem), de a kedvencem kétségtelenül a Patvarci óriás rongyos:))

Már a neve is annyira csábítóan hangzik, hogy amint megláttam a tápiószelei génbanki kívánság listán rögtön rendelnem kellett belőle. Nagyon szép növénnyé fejlődtek az első magok, és a nevéhez hűen a többi paradicsom fajtához képest kevésbé szeldelt, ámde nagyméretű, leginkább rongyos zsebkendőre hasonlító leveleket növesztettek. Maguk a növények viszonylag nagyok és szép, nagyméretű paradicsomok nőnek rajtuk, formára emlékeztetnek az ökörszívre.

Az utóbbi időben szerencsére a kisméretű koktél paradicsomok divatja mellett, újra hódít a nagy méretű, régi, befőzésre alkalmas tájfajták divatja is, mint például az Ökörszív paradicsom. Ez a nevét a szép formájú, nagy méretű termésének köszönheti, ami léddús, befőzésre alkalmas. Az én tapasztalataim szerint az egyetlen apró kis hibája, hogy nagyon lassan érik be, sokáig kell várni az első igazán érett paradicsomokra. Ezért is lettem a Patvarci óriás rongyos paradicsom rajongója, mert a termése gyorsabban beérik, hamarabb örülhetünk az első paradicsomoknak.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, sőt aki kedvet kapott hozzá, még bejelentkezhet néhány palántáért!

Ész vagy szív? Palánta nevelés

Vannak ugyan fortélyok és praktikák, amivel el lehet kerülni, hogy az ember lánya ne  vesse túl sűrűre a magot, de nekem rendszerint ez nem így sikerül. Néhány napsütéses hét és persze gondos öntözés és a kikelő kis palánták egymás bokáját taposva tolakodnak az ültető tálcákban a fény felé. Tisztán látszik, hogy pillanatok alatt kinövik a helyüket. És ekkor jön el a nagy vérengzés ideje. Amíg lehet húzom-halasztom (pedig nem jó:((), mert annyira sajnálom kihúzkodni a tökéletes kis növénykéket. De hamar bekövetkezik, hogy már lépni sem lehet az üvegházban a vadul burjánzó növénykéktől, így aztán muszáj tenni valamit. 

Tekintettel arra, hogy még a fagyos szenteken innen vagyunk, kétféle taktikát alkalmazok. Az óvatosan kihúzott palánták egy részét rögtön kiültetem a kertbe, abban a reményben, hogy ha ebben az évben a három úrnak éppen másutt akadna dolga május 12, 13 és 14-én, akkor gyönyörű növényekké fejlődnek és korán termőre fordulnak majd. Ha viszont mégsem, akkor újra palántázom majd a kertem a maradékból, amit az üvegházban szétültettem, a megfelelő méretű ültető edényekbe. Nem szabad , hogy ezek az edénykék aránytalanul nagyok legyenek a palánta méretéhez képest, mert akkor a kis növény az energiái nagyobb részét, arra fogja mozgósítani, hogy gyökereivel átszője a földlabdát és a föld felszínén alig fog fejlődni. Én a leghatékonyabban az 5,5 X 5,5 cm-es palántázó cserepeket tudom kihasználni, a paradicsomok, padlizsánok, paprikák, leveles kelek, pak choy-ok, de még a cukkinik is, szépen fejlődnek benne a kiültetésig. 

A palánta nevelés nem ördöngösség, ha betartunk néhány arany szabályt! Tiszta, műtrágya mentes földkeveréket vásároljunk, amit sajnos nem könnyű, mert a legtöbbet előre bekeverik (olvassuk el mindig a zsák hátulján az összetevőket!), pedig, ha jó minőségű komposzttal dúsított a keverék, akkor semmi szükség a műtrágyára. A legjobb, ha van kerti komposztunk és azt használjuk fel erre a célra: laza, morzsalékos és tápanyagban is kellően gazdag. Ha elvetettük a magokat, mindig tartsuk nedvesen a földet. A kikelő növénykéket mindig állott vízzel, azzal a hőmérsékletűvel öntözzük, amelyben a növényeket neveljük. 

Évek óta használok csávázatlan, sokszor saját vetőmagot és mindig kiválóan kel, szép, egészséges növények fejlődnek ki belőle, semmi szükség arra, hogy csávázott, vegyszerrel kezelt

magot vegyünk. Az egyetlen csodaszer, amit használok a friss, zsenge csalán áztatott levele. Az állott vízben, kellőképpen megérlelve (a családom szerint görény büdösre:) kiválóan hat a növényekre: egyszerre táplálja és védi őket. Még sosem volt szükségem semmiféle vegyszeres permetezésre a palánták életben tartása érdekében.

Az idei évre van egy fontos újításom is: a sárgarépát meglehetősen korán, nagyméretű műanyag dobozokba az üvegházban vettem el, egy kis metélő hagymával körbe kerítve. A dobozokat a szokásosnál magasabban helyeztem el, remélve, hogy a sárgarépa legyek nehezebben találnak rá, mivel ők jellemzően a föld felszíne felett (30-40 cm-re) repülnek. Ráadásul még igen korai időszak lesz ez őkelmüknek. Fontos szabály még az is a távol tartásuk érdekében, hogy a répát a reggeli hűvösben vagy estefelé szedjük, mert a répa illata az, ami odacsalogatja őket. A sűrűre vetett répa ültetvény folyamatosan ritkítom majd, így friss, zsenge répát ehetünk egészen sokáig belőle.

Jó érzés tudni, hogy a szívvel és persze némi ésszel nevelt palántákból, szép egészséges növények fejlődnek. Minden kedves barátomnak üzenem, hogy kinyitott a palánta nagyker:))) lehet jönni, vinni és ültetni!!!